2025-05-09
Ha még mindig ragaszkodunk valamihez, és nem akarunk megválni tőle, akkor kérjük Istent, hogy segítsen önmagunk legyőzésében.
(Anonim Alkoholisták, 71. old.)
Amikor megtettem Ötödik Lépésemet, rájöttem, hogy jellembeli hiányosságaim abból fakadtak, hogy biztonságban akartam lenni, és azt akartam, hogy szeressenek. egyedül saját akaratomat használni ahhoz, hogy dolgozzam a Lépéseken, olyan lett volna, mint a problémák rögeszmés megoldásával próbálkozni. A Hatodik Lépésben megerősítettem mindazt, amit az első három lépésben megtettem: meditálni a lépésen, újra és újra elismételni, gyűlésekre járni, követni szponzorom javaslatait, olvasni és felfedezni önmagamat. józanságom első három évében féltem egyedül belépni egy liftbe. Egy nap elhatároztam, végére járok ennek a félelmemnek. Isten segítségét kértem, és beléptem a liftbe. A lift sarkában egy nő zokogott. Elmondta, amióta a férje meghalt, Ő halálosan retteg a liftektől. Ekkor saját félelmemről megfeledkezve vigasztalni kezdtem Őt. Ez a spirituális élmény segített abban, hogy felismerjem: a hajlandóság a kulcs a felépülés Tizenkét Lépése további részének megoldásához. Isten megsegíti azokat, akik segítenek önmagukon.