2025-02-20
Szponzora ezen csak mosolyog.
(Tizenkét Lépés és Tizenkét Hagyomány, 27. old.)
Mielőtt elkezdtem felépülni az alkoholizmusból, számomra a nevetés volt az egyik legfájóbb hang. Én soha nem nevettem, és úgy éreztem, mindenki más rajtam nevet. Az önsajnálat és a harag megvonta tőlem a legegyszerűbb örömöt, a felszabadultságot. Ivászatom vége felé már alkohol hatására sem voltam képes még részeg vihogásra sem.
Bosszantott és sértett, amikor a szponzorom nevetni kezdett, és rámutatott önsajnálatomra meg az egómat tápláló tévképzeteimre, de az eset megtanított arra, hogy legyek vidámabb, és figyeljek a felépülésemre. Hamarosan megtanultam magamon nevetni, és idővel a szponzoráltjaimat is megtanítottam nevetni. Minden nap arra kérem Istent, hogy segítsen kevésbé komolyan venni magam.