2025-03-17
Azt is elmondhatják, hogy minden gyász és szenvedés – amikor úgy érezték, hogy Isten keze rájuk nehezedett – tanulságosnak bizonyult és új erőforrásokat fakasztott. Végül is arra a meggyőződésre jutottak, hogy „Isten útjai kifürkészhetetlenek”.
(Tizenkét lépés és Tizenkét hagyomány, 106. old.)
Még akkor sem voltam biztos abban, hogy újra kell gondolnom az életvitelemet, miután elvesztettem a hivatásomat, a családomat és az egészségemet. Ivászatom és más drogok használata folyamatosan pusztított, de addig még soha nem találkoztam felépülőben levő emberrel, sem olyannal, aki az AA tagja volt. Azt hittem, arra vagyok kárhoztatva, hogy egyedül haljak meg, és hogy ezt meg is érdemlem. kétségbeesésem mélypontján kisfiam egy ritka kórban súlyosan megbetegedett.
Az orvosok minden igyekezete hiábavalónak bizonyult. megdupláztam az erőmet, hogy elfojtsam az érzéseimet, de azt vettem észre, hogy az alkohol nem működik többé. Nem maradt más, mint Isten szemébe nézni és segítségért könyörögni. Néhány nappal ezután, egy sor különös véletlen folytán bekerültem az AA-ba, és azóta is józan vagyok. Kisfiam életben maradt, és az állapota javulni kezdett. Ez a történet meggyőzött arról, hogy tehetetlen vagyok, és képtelen vagyok az életemet irányítani. Ma a fiammal együtt köszönjük Istennek, hogy közbelépett.