2025-01-18
Visszatekintve saját italozásunk történetére, kimutathattuk, hogy már évekkel azelőtt, hogy életünk feletti uralmunk elvesztése tudatossá vált bennünk, ivászatunk több volt egyszerű szokásnál: valójában egy végzetes folyamat kezdete volt.
(Tizenkét lépés és Tizenkét hagyomány, 23. old.)
Amikor még italoztam, képtelen voltam úgy reagálni bármilyen élethelyzetre, mint a többi, egészséges ember. A legkisebb esemény is olyan elmeállapotot idézett elő, amely elhitette velem, hogy innom kell az érzéseim tompításához. A tompultság azonban nem oldotta meg a helyzetet, ezért további menekvést kerestem az üvegben. Ma tudatában kell lennem alkoholizmusomnak. Nem engedhetem meg magamnak, hogy azt higgyem, képes vagyok irányítani az ivásomat – mert ismét azt fogom gondolni, hogy az életemet is irányítani tudom. Az ilyen érzések végzetesek lehetnek a felépülésem szempontjából.