2025-03-09
Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket – a saját felfogásunk szerinti – Isten Gondviselésére bízzuk.
(Tizenkét lépés és Tizenkét hagyomány, 35. old.)
Függetlenül attól, mennyire szeretném megpróbálni, vajon pontosan hogyan bízhatom életemet és akaratomat a saját felfogásom szerinti Istenre?
Miközben választ kerestem a kérdésre, rájöttem, milyen bölcsen írták le a választ: ez valójában két részből álló lépés. Korábbi életemből sok olyan alkalomra emlékszem, amikor meghalhattam, vagy megsérülhettem volna, de ez soha nem történt meg. Valaki, vagy valami vigyázott rám. Úgy döntöttem, hiszek abban, hogy Isten mindig is óvta életemet. Tőle függ, hány napot fogok megérni addig, amíg fizikai értelemben meghalok. Számomra az akarat (A sajátom vagy Istené) a Lépés nehezebb része. Én csak akkor válok hajlandóvá Isten akaratára bízni magam, amikor már elegendő érzelmi fájdalmat tapasztaltam meg, miközben sikertelenül próbálkoztam összeszedni magam. Az önfeladás olyan, mint a vihar utáni nyugalom. Amikor akaratom egyezik Isten akaratával, béke van bennem.