2025-11-09
… de mindenekelőtt napfény, mert sötétben semmi sem növekszik. Az elmélkedéssel a napfénybe lépünk.
(Bill így látja, 10. old.)
Néha azt hiszem, hogy nincs időm imádkozni és elmélkedni. ilyenkor elfelejtem, hogy az ivásra mindig találtam időt. Ha igazán akarok valamit, akkor biztos, hogy találok rá időt is. A rutinszerű imára és meditációra célszerű eleinte csak rövid időt szentelni. Reggel elolvasok egy oldalt Közösségünk valamelyik könyvéből, este, amikor lefekszem, ezt mondom: „Köszönöm Istenem”. Amikor az ima szokássá válik, megnő a ráfordított idő is, anélkül, hogy különösebben sok időt venne el a napi dolgaimtól. Ha nem igazán megy az ima, a Miatyánkot mondogatom, mert abban valóban benne van minden. Ezután felidézem, miért lehetek hálás, és köszönetet mondok. Nincs szükségem arra, hogy elvonuljak, amikor imádkozni akarok. meg tudom tenni egy zsúfolt helyiségben is. Csak mentálisan kell elszakadnom egy időre. Ha folytatom az imádság gyakorlását, hamarosan rájövök, hogy nem kellenek a szavak, mert Isten képes rá és meg is teszi, hogy a csenden át is meghallja gondolataimat.