2025-11-19
Mi, AA-sok igen aktívak vagyunk és kielégülést találunk abban, hogy – talán életünkben először – szembe tudunk nézni az élet realitásaival, … Így nem csoda, hogy a komoly imaélet és elmélkedés fontosságát és szükségességét nem látjuk.
(Tizenkét lépés és Tizenkét hagyomány, 98. old.)
Régebben egy időre eltávolodtam a programtól, de egy halálos betegség fenyegetése visszatérített, legfőképpen áldott Közösségünk Tizenegyedik Lépésének gyakorlásához. Bár már tizenöt éve józan voltam, és aktívan dolgoztam a programon, tudtam, hogy józanságom minősége nagyon leromlott.
Tizennyolc hónappal később egy rutinvizsgálat kiderítette, hogy rosszindulatú daganatom van, és azt mondták, hat hónapom van hátra. kétségbeesés vett erőt rajtam, amikor jelentkeztem egy rehabilitációs programra, és ezután kétszer volt enyhe agyvérzésem, melyek kapcsán kiderült, hogy két hatalmas agydaganatom van. Amíg egyik mélypontból a másikba kerültem, meg kellett kérdeznem magamtól, miért történik mindez velem. Isten segítségével felismertem az őszintétlenséget, és újra taníthatóvá váltam. És akkor elkezdődtek a csodák. legelőször is újra megtanultam a Tizenegyedik Lépés valódi értelmét. Azóta fizikai állapotom ugrásszerűen javul, de az egész betegségem jelentéktelen ahhoz képest, amit majdnem teljesen elvesztettem.