2025-07-15
Évezredeken át több biztonságot, több presztízst és több gyengédséget követeltünk, mint ami járt nekünk. Mikor sikert arattunk, ittunk, hogy még nagyobb dolgokról álmodjunk. Mikor reményeink – akár részlegesen is – meghiúsultak, ittunk, hogy felejtsünk. Soha nem volt elég abból, amiről azt gondoltuk, hogy szükségünk van rá. Mindebben a sokszor jóindulatú igyekezetben bénító súlyként nehezedett ránk az alázat hiánya. Nem láttuk szükségét, hogy jellemépítés és lelki értékek legyenek az elsők, és hogy az élet igazi célja nem az anyagi kielégülés.
(Tizenkét lépés és Tizenkét hagyomány, 72. old.)
Időről időre nekifogtam a Hetedik Lépésnek, de nem jártam sikerrel, és letettem róla. Valami hiányzott, nem ért el hozzám ez a Lépés. Mit nem vettem figyelembe? Egyetlen szó volt az: elolvastam, de nem vettem róla tudomást, pedig ez mind a Tizenkét Lépés és az egész AA-program alapja. Az a szó, hogy „alázatosan”.
Rájöttem a hibára: folyamatosan halogattam a feladataimat, könnyen megharagudtam, túl sok volt bennem az önsajnálat, és azt gondoltam, miért én? Akkor eszembe jutott „A büszkeség bukáshoz vezet”, és sikerült kizárnom életemből a büszkeséget.