2025-09-08
Az Ő oltalmát és gondoskodását kértük teljes ráhagyatkozással.
(Anonim Alkoholisták, 56. old.)
Egyedül képtelen voltam az életemet irányítani. megpróbáltam, de nem sikerült. „végzetes bűnöm” egy olyan mélypontra vitt, ahol már működni sem voltam képes. Akkor fogadtam el, hogy nagyon nagy szükségem van segítségre. abbahagytam a harcot, és teljes mértékben megadtam magam Istennek.
Csak ekkor kezdtem el fejlődni! Isten megbocsátott nekem. Csak egy Felsőbb Erő volt képes arra, hogy megmentsen, hiszen az orvosok kételkedtek abban, hogy életben maradok. Már én is megbocsátottam magamnak, és korábban soha nem tapasztalt szabadságban van részem. Szívemet és elmémet kitártam Isten előtt. Minél többet tanulok, annál kevesebbet tudok – ez olyan tény, amely alázatra késztet -, de őszintén és folyamatosan akarok fejlődni. Élvezem a lelki béke derűjét, de ezt csak akkor kapom meg, ha életemet teljesen Istenre bízom. Ameddig képes vagyok őszinte lenni önmagamhoz, és képes vagyok az Ő segítségét kérni, megmarad ez a nagyon jó állapot. Csak a mai nap, arra törekszem, hogy az Ő akarata szerint élhessek – józanul.
Köszönöm Istennek, hogy ma dönthetek úgy, hogy nem iszom.
Ma csodálatos az élet!