2025-12-09
Megfontolva a Tizenkettedik Lépés teljes horderejét, tudatára ébredtünk, hogy itt tulajdonképpen olyan szeretetről van szó, amely nem visel árcédulát.
(Tizenkét lépés és Tizenkét hagyomány, 108. old.)
Ahhoz, hogy nekifoghassak a Tizenkettedik Lépésnek, először az őszinteségen és becsületességen kellett dolgoznom, és megtanulnom alázattal tevékenykedni. Az üzenet továbbadása az én ajándékom, függetlenül az összegyűjtött éveim számától. Az álmaim valóra válhatnak. Azáltal, hogy megosztom, amit ingyen kaptam, megszilárdul a józanságom. Ahogy visszatekintek felépülésem kezdetére, már ott megvolt a remény magja, hogy segíthetek egy másik piásnak kijönni az alkoholizmus poklából. Vágyam, hogy segítsek egy másik részegesen, a kulcs a lelki egészségemhez. Soha nem felejtem azonban el, hogy Isten cselekszik általam. Én csak az Ő eszköze vagyok. Még ha az a másik felkészületlennek bizonyul is, ott a siker, mert az érdekében végzett erőfeszítésem segített józannak maradnom és megerősödnöm. A lényeg, hogy cselekedjek, hogy soha bele ne fásuljak a tizenkettőzésbe. Ha ma képes vagyok is nevetni, nem szabad elfelejtenem azokat a napokat, amikor sírtam. Isten emlékeztet, hogy van bennem együttérzés.