2025-03-26
Adja át magát a saját felfogása szerinti Istennek. Vallja be neki hibáit és embertársainak is. Takarítsa el a múlt romjait. Adja tovább másoknak bőkezűen mindazt a jót, amire csak rátalál, és csatlakozzon hozzánk. Egyek leszünk Önnel a Lélek társaságában, és bizonyosan találkozik majd valamelyikünkkel sorsa örömteli beteljesítése közben.
Addig is – Isten áldja és tartsa meg Önt ezen az úton.
(Anonim Alkoholisták, 153. old.)
Amikor ezeket a szavakat olvasom, mindig gombóc van a torkomban. Eleinte azért, mert azt éreztem: „Ó nem! A tanításnak vége. Most már egyedül vagyok. Többé soha nem lesz az egész ennyire új számomra.” Ma azért, mert amikor ezt a bekezdést olvasom, mély szeretetet érzek az AA úttörői iránt, már rájöttem, milyen pontosan összefoglalja mindazt, amiben hiszek, amiért küzdök, mert – Isten áldásával – a tanításnak soha nincs vége, soha nem vagyok egyedül, és minden nap teljesen új.