2025-07-10
Mikor aztán bátran szembenéztünk egyes hibáinkkal, azokat megvitattuk másokkal és hajlandóságot mutattunk arra, hogy megszabaduljunk tőlük, véleményünk az alázatról kezdett megváltozni.
(Tizenkét lépés és Tizenkét hagyomány, 75. old.)
Olyankor, mikor józanságom veszélybe kerülhet, gyakran a szenvedés késztet arra, hogy megkérjem Istent, segítsen az ügyben tisztán látni szerepemet. Tehetetlenségemet elismerve alázatosan imádkozom elfogadásáért. megpróbálom felismerni, hogyan járultak hozzá jellemhibáim az esethez. Türelmesebbnek kellett volna lennem? Intoleráns voltam? Nem saját elgondolásomhoz ragaszkodtam-e? Féltem? Amint hibáim napvilágra kerültek, már nem csak önmagamra támaszkodtam, és alázatosan kértem Istent, szabadítson meg jellemhibáimtól. Lehet, hogy egy adott helyzetben semmi sem változik, de azzal, hogy alázatot gyakoroltam, élvezhetem azt a békét és áldást, ami annak természetes velejárója, hogy egy nálamnál hatalmasabb erőben bízom.