2025-03-29
… csupán szolgálnak. legtöbbnyire a csoport hálátlan és mindennapos taposómalma az osztályrészük.
(Tizenkét lépés és Tizenkét hagyomány, 136. old.)
Nikosz Kazantzakisz Zorba a görög című regényében leírja azt a jelenetet, amikor a főhős találkozik egy öregemberrel, aki éppen fát ültet nagy lelkesen. „Mit csinálsz?” kérdezi Zorba. Az öreg így válaszol: „Nagyon jól látod fiam, mit csinálok. Fát ültetek.” „De minek ültetsz fát” kérdi Zorba, „ha úgysem láthatod, amikor termőre fordul?” És az öregember így válaszol: „Fiam, én úgy élek, mintha sohasem halnék meg.” A válasz halvány mosolyt csal Zorba ajkára, továbbmenve gúnyosan így kiált: „Milyen különös – én úgy élek, mintha holnap meghalnék!” Az Anonim Alkoholisták Közösségének tagjaként arra a meggyőződésre jutottam, hogy a Harmadik Örökség az a termékeny talaj, melybe elültethetem józanságom fáját. A gyümölcsök, melyeket én szedek róla, csodálatosak: béke, biztonság, megértés és a megelégedettség örökkévaló huszonnégy órái; ép elmével meghallhatom lelkiismeretem szavát, amikor halkan, gyengéden azt mondja: El kell engedned a szolgálatot. Vannak mások, akiknek vetni és aratni kell.