2025-02-19
Az AA megalakulása után négy hosszú esztendő telt el, míg az első nő tartós józanságot talált az AA-ban. A nők azt mondták, hogy ők mások,… a „csőlakó” azt mondta , hogy ő más,… ugyanezt mondta a „puccos hölgy”, a művész és az intelligens, a gazdag és a szegény, a vallásos és az agnosztikus, az indián és az eszkimó, a kiszolgált katona és a börtönviselt. Manapság viszont mindnyájan, és sokan mások, józanul arról beszélnek, hogy mi, alkoholisták mennyire hasonlóak vagyunk, mikor szorít a cipő.
(Bill így látja, 24. old.)
Az AA-ban nem tarthatom magam „másnak”, mert ha így teszek, eltávolodom a többiektől és a Felsőbb Erőmtől. Ha az AA-ban elszigeteltnek érzem magam, ezért nem a többiek a felelősek. Ezt a helyzetet én magam teremtettem úgy, hogy valamilyen értelemben „másnak” éreztem magam. Ma azt gyakorolom, hogy egy vagyok a sok-sok alkoholista közül az Anonim Alkoholisták Világközösségében.