2025-01-12
A legfontosabb feladatunk az, hogy elfogadjuk a jelen körülményeket, önmagunkat és másokat úgy, ahogy vannak. Ezáltal olyan alázatra teszünk szert, ami a valóságra épül. E nélkül haladás nem lehetséges. Újra és újra vissza kell térnünk erre a nem éppen hízelgő kiindulópontra. Így gyakoroljuk az elfogadást, melyet életünk minden napján hasznosíthatunk.
Ha életünk tényeit a valóságnak megfelelően értelmezzük, és nem használjuk fel őket kifogásként apátiára vagy kishitűségre, akkor szilárd alapul szolgálhatnak egészséges érzelmi életünkre és lelki fejlődésünkre.
(Bill így látja, 44. old.)
Amikor nehezemre esik, hogy elfogadjak embereket, helyeket vagy eseményeket, a fenti idézethez fordulok, és ez sok, mélyen gyökerező – emberekkel, vagy életem eseményeivel kapcsolatos – félelemtől szabadít meg. A fenti gondolat lehetővé teszi, hogy ne tökéletes akarjak lenni, hanem csak egy ember, aki visszanyerheti lelki békéjét.